After the rehabilitation, before the radiotherapy

I am writing a blog post 3-4 days ago maybe more maybe much more
Sorry... the days are too busy at home.

We started the schoolyear this week: waking up early again, homework, walking in the forest with the class, and so many programs in the afternoons... I also have to explore the flat. For example two days ago in the morning I had a visitor. I offered her coffee. I found the coffee cup but not its small plate. To tell the truth I never find anything nowadays.

But let's see what happened in the last few weeks.

First I had a controll with my surgery doctor. He was satisfied and optimistic. And I realized some facts about my case. For example before this meeting I was sure my life was not in danger because of the operation. Now I see it was. My doctor was very satisfied just because I survived the operation. Well... if he is happy so do I...

Of course we spoke about my inflammation that I still have inside. I could lost the drainage in the Rehabilitation, but I still have symptoms: constant pain, etc... I am worried about it, but for my doctor this is nothing. He said, he is glad because I have only this small problem. With or without this problem I am in progress. And that's the point. If I am healing very slowly from this inflammation... for him is also okay.

For him yes but not for my other doctor from the radio oncology. I had a meeting with her on the same day, and she informed me, that from her perspective the inflammation can be a problem: maybe I cannot tolerate, so we cannot start the radiotherapy. And my time is running, the door is not always open for me to have this therapy. If we don't start it in 12 weeks, we cannot start it later. After 12 weeks (from the operation's day) it is too late.
So last Wednesday I had an MRI and a blood test, and two days later I got the good news: I can start.

If somebody has a radiotherapy, the first step is always a CT to localize the area to be treated. This medical examination was scheduled yesterday, but it missed. The machine crashed half an hour before my arrival. I got a new appointment for Thursday afternoon.

Otherwise, the therapy will last about 5 weeks. I will receive approximately 23 or 25 treatments, every weekdays. I think a treatment will not last more than 10 minutes. Because my case is extremely unique, we don't know almost nothing about side effects or chances. But of course I have more chance with this therapy than without.

We are in God's hands as always.

____________

3 vagy 4 napja írok egy blogbejegyzést, de talán több. Talán sokkal több... Bocsánat... túl sűrűnek itthon a napok.

Elkezdtük a tanévet ezen a héten: koránkelés, házi feladat, séta az erdőben az osztállyal, és egy csomó program délutánonként. És újra fel kell fedeznem a lakást is. Például tegnapelőtt reggel volt egy látogatóm. Megkínáltam őt kávéval. A kávéscsészét meg is találtam, de a kistányért nem. Az igazat megvallva soha nem találok meg semmit mostanában.

De lássuk mi történt az elmúlt néhány hétben.

Először is volt egy kontrollom a sebészemmel. Elégedett volt és optimista. És ráébredtem néhány tényre az esetemmel kapcsolatban. Például ezelőtt a találkozó előtt biztos voltam benne, hogy az életem nem volt veszélyben pusztán a műtét miatt. Most már látom, hogy de, volt. Az orvosom nagyon elégedett volt, csupán mert túléltem a műtétet. Nos... ha ő boldog, akkor én is...

Természetesen beszéltünk a gyulladásról is, ami még mindig bennem van. Ugyan megszabadulhattam a drainage-tól a rehabon, de még mindig vannak tüneteim, állandó fájdalom, stb... Én aggódom emiatt, de az orvosomnak ez semmi. Azt mondta, ő örül, hogy csak ez a picike problémám van. Ezzel a gonddal együtt vagy nélküle így is úgy is folyamatban van a gyógyulás. És ez a lényeg. Ha nagyon lassan is gyógyulok ebből a gyulladásból, neki az is rendben van.

Neki igen, de nem a másik orvosomnak a radioonkológián. Vele is ugyanazon a napon volt találkozóm, és ő arról informált engem, hogy az ő nézőpontjából a gyulladás bizony probléma lehet: Lehet hogy emiatt nem tolerálom a sugárkezelést, és így el sem tudjuk kezdeni a terápiát. És az időm kevés, az ajtó nincs örökké nyitva: ha 12 héten belül nem tudunk kezdeni, egyáltalán nem tudunk kezdeni. A műtét napjától számított 12 hét után túl késő megkapni a sugarat.
Így tehát múlt szerdán volt egy MRI és egy vérvétel, és két nappal később megkaptam a jó hírt, hogy elkezdhetem a terápiát.

Ha valakinek sugárkezelést kell kapnia, az első lépés a CT, hogy lokalizálják a területet amit kezelni kell. Ez a vizsgálat nekem tegnapra volt betervezve, de elmaradt. A gép az érkezésem előtt fél órával ment tönkre, már értesíteni sem tudtak. Csütörtök délutánra kaptam új időpontot.

Egyébként a terápia körülbelül öt hétig fog tartani. Megközelítőleg 23 vagy 25 kezelést fogok kapni, minden hétköznap. Azt hiszem, a kezelés nem fog tovább tartani alkalmanként 10 percnél. S mert az én esetem rendkívül egyedi, nem tudunk semmit a mellékhatásokról vagy az esélyekről. De természetesen több esélyem van ezzel a terápiával, mint nélküle.

Isten kezében vagyunk, ahogy mindig is.