2017.06.22.

Ma végre vissza került a normál szobába. Nincsenek halucinációk, jobban van. Tudott sétálni, tudott enni paradicsom levest is.
Sajnos este ezt írta már:
"Jött egy újabb görcs roham, mint az előző napokban amiről mindig beszéltem, az nagyon hirtelen és mindent elsöprő (gyorsaságban és erősségben is) a rekeszizomból kiindulva. Nagyon sok, nagyon erős. Megint csak a folyamatos morfium adagolás (legalább 5-6 adag) segített. És ezúttal minden hirtelen összehúzódás köhögési rohammal is járt, amitől még rosszabb volt. Pedig úgy örültem hogy mára ez csökkent, és már csak a hagyományos műtét utáni fajdalmak vannak inkább, amiket anno is átéltem. Közben a nővér kicserélte a sztómát, alig 10 v 15 perc után vissza kellett hívnom, mert ahogy odanyúltam, a seb irányába nedves lett az ujjam. Jött egy másik nővér, mondta hogy ő nem tudja kicserélni, mindjárt jön a sajátom, de hozott egy csomó kötszert csak odatenni, hogy ne folyhasson minden trutyi szerteszét. De ahogy oda akarta tenni a lapokat, rájött, hogy ez nem széklet. A hasamon a varrás szakadt szét. Gondolom a köhögési rohamok miatt. Most várom az orvost." - aki tudja, fordítsa le nekem angolra és küldje el (szilsan@gmail.com)


Today she got back to her normal department and room. There are no hallucinations, she is much better. She could walk, laugh, and eat tomato soup.
Sadly at night she was bad again. The new scarf opened and something is coming out. It is kind of common thing, painful, but not dangerous - hopefully.
She wrote this tonight:
"There was another seizure, similar to the ones I've spoken of before, it was very sudden and overwhelming (in speed and strength as well) starting in the diaphragm. It was too much, much too strong. The only thing to help me endure it at all was the relief the self-dosage of morphine brought (at least 5-6 doses). This time every spasm was accompanied by a coughing fit, which made the whole thing that much worse. And I was so happy I seemed to have pulled through the worst of it, to only have the traditional sores and pain of the aftermath of the operation, the ones I was familiar with from before! In the meantime the nurse emptied the colostomy bag, but I had to call them again after 10-15 minutes, because when I reached next to it my finger got wet. A different nurse came, they said they couldn't empty it and the nurse assigned to me should be here shortly, but she brought a lot of bandages so the muck wouldn't flow all over the place. In doing so, however, they realised it wasn't waste. The stitches broke on my abdomen. I guess because of all the coughing. Now I'm waiting for the doctor to come." - )"