My fears - félelmeim

I' am crying all the time. OK, not all the time, but every hour. I have fears, I am crying, I run out of tears, but later I realize a new fear, and I cry again. And the list keeps getting longer...

• I am afraid I won't survive this illnes.
• I am afraid I have to leave here my family, my children.
• I am afraid they will be hurt.
• I am afraid my children will be disappointed, lose their faith, and never can go to the Heaven to meet each other again. I could never be happy there without them.
• I am afraid that I will have too much pain, and I will lose my faith because of the too much suffering.
• I am afraid that I was not enough good wife, friend, and especially MOTHER... 
• I am afraid God is also not happy with me.
• I am afraid I didn't do enough good in my life, and there is no more time...
• I am very afraid I have cancer again, because I did something wrong.
• I am afraid that I never can see my friends in Hungary again. I really, really miss them.
• ...

All I wrote on Thursday night, but I was not enough well (pain, eye-problem, dizziness, etc.) to finish the post. And I also couldn't write on Friday and Saturday and today, until now (now is Sunday evenig). And though I still have a lot of fears, I am really not able to continue my thoughts were born three days ago. So I just leave this post unfinished.
____________

Állandóan sírok. OK, nem állandóan, de minden órában. Félelmeim vannak, sírok, elfogynak a könnyeim, de később megint felfedezek egy új félelmet, és újra sírok. és a lista csak bővül...

• Félek, hogy nem fogom túlélni ezt a betegséget.
• hogy itt kell hagynom a családomat, a gyerekeimet.
• hogy meg fognak sérülni.
• hogy a gyerekeim annyira csalódottak lesznek, hogy elveszítik a hitüket, és soha nem érkeznek meg a Mennybe találkozni velem. Soha nem tudnék boldog lenni még ott sem nélkülük.
• Félek, hogy túl sok fájdalmam lesz, és én fogom elveszteni a hitemet a túl sok szenvedés miatt.
• Félek, hogy nem voltam elég jó feleség, barát, és főleg ANYA...
• Félek, hogy Isten sincs megelégedve velem.
• hogy nem tettem elég jót életem során, és nincs több idő...
• Nagyon félek, hogy azért vagyok újra rákos, mert valami rosszat tettem.
• Félek, hogy soha többé nem láthatom a magyar barátaimat. Annyira nagyon hiányoznak.
• ...

Mindezeket csütörtök este írtam, de nem voltam elég jól (fájdalom, látás-probléma, szédülés, stb.), hogy befejezzem a bejegyzést. És szintén nem tudtam írni sem pénteken, sem szombaton, sem ma, egészen mostanáig (vasárnap este van). És noha még mindig van egy csomó félelmem, már egyáltalán nem vagyok rá képes, hogy a három napja született gondolataim folytassam. Ezért most csak egyszerűen hagyom ezt a bejegyzést így, befejezetlenül.