Maybe not everyone believes in God who read this blog. And maybe when I write about my faith, it hurts them. I'm really sorry for that. But in my soul my faith, God, this crisis, the cancer, my other experiences.. everything ... Everything is in close contact with everything. From time to time I will write about my faith. And - whether I am right or not - about the messages, which may come from God to support me.
I just opened ted.com, to see something inspirational about anything... And I watched a video about equal opportunities. Not about cancer. Not about diseases, dying. But the next presentation, that the system recommended me was about cancer and dying. I watched it. This was that:
Why I feel this was a message for me from God?
OK, this video never told me: Hello Krisztina, yes, you, exactly you, lying in a hospital bed in the "Universitätsspital Zürich", having cancer, so you, you will survive... of course it didn't tell me this. But at the moment I can not believe anyone that I can survive (except Jesus and Dr. Lehmann), so this would not be a good message right now.
This video only told me (and not just for me), that it can be ... oh how can I say... there is no word for this... it can be beautiful. Yes, the dying, the suffering... Even during dying we can have happy moments. We can make valuable time. We can do it nicely. At least we can try it.
And I want to try it. If I have to leave, I want to give value for my children, for my husband, for my family and friends before it. And my goal is the same, of course, if I have to only suffer a lot, and after I can survive. I don't want to throw this time out. This will be too long time just to throw it out. This is also my life-time, maybe the last period, I want to use it well.
______________________
Még egy bejegyzés amihez egy egész álló napra volt szükségem, hogy befejezzem. Úgy tűnhet csak fekszem itt egész nap, de nem vagyok képes mindig írni. A nővérek, a fájdalom, a vizsgálatok mindig lefoglalnak. Ma megkaptam a picc line-t, és volt egy hosszú beszélgetésem a szociális munkással például.
Talán nem mindenki hisz Istenben, aki olvassa ezt a blogot. És talán amikor a hitemről írok, ez sérteni fogja őket. Igazán sajnálom... de a lelkemben a hitem, Isten, ez a krízis, a rák, a többi tapasztalatom... minden... Minden szoros kapcsolatban van mindennel. Ezért időről időre írni fogok a hitemről is. És - akár igazam van akár nincs - azokról az üzenetekről is, amik talán a Jóistentől érkeznek hozzám, hogy támogassanak.
Épp csak megnyitottam a ted.com-ot (még tegnap), hogy megnézzek valami inspirálót bármiről... És meg is néztem egy videót az esélyegyenlőségről. Nem a rákról, nem betegségekről, nem halálról/haldoklásról. Mégis a következő előadás, amit feldobott a rendszer ajánlatként, a rákról és az elmenésről szólt. Ez volt az: (és itt a beágyazott videó helye, nem teszem be még egyszer, fentebb megnézhető, magyar felirattal).
Miért érzem, hogy ez a videó egy Istentől nekem jött üzenet volt?
OK, ez a videó soha nem mondta nekem, hogy Helló Krisztina, igen, te, a magyar édesanya Svájcban, pontosan te, aki épp egy kórházi ágyban fekszel a zürichi egyetemi kórházban rákkal, szóval te, na te túl fogod élni. Persze, hogy nem mondott ilyet. De ebben a pillanatban nem is tudnám elhinni senkinek, hogy túl fogom élni (kivéve talán Jézust és Dr. Lehmannt). Szóval ez most nem is lenne valami jól eltalált üzenet nekem.
Ez a videó mindössze annyit mondott (és persze nem csak nekem), hogy lehetséges... ó hogy is mondjam, erre egyszerűen nincs jó szó... hogy lehet szép. Iten, a haldoklás, a szenvedés... Hogy akár haldoklás közben is lehetnek boldog pillanataink. Hogy most is teremhetünk magunknak értékes időt. Hogy meg tudjuk csinálni szépen. Vagy legalábbis meg tudjuk próbálni.
És én meg akarom próbálni. Ha el kell mennem, előtte értékes időt akarok adni a gyerekeimnek, a férjemnek, a családomnak és a barátaimnak. És persze, ugyanez a célom akkor is, ha megúszom egy csomó szenvedéssel és aztán túl tudom élni. Nem akarom kihajítani ezt az időt. Túl hosszú lesz ahhoz, hogy csak úgy kidobjam az ablakon. Ez is az én időm, az én élet-időm, talán az utolsó szakasz, jól akarom használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.